Ophelo Blog

Az Ophelo GmbH munkaközvetítéssel foglalkozik Németországban.

Mittwoch, 29. März 2017

Lassíts!!!

"Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél!"
(Antoine de Saint-Exupéry)

Ha értesz úgy angolul, vagy olvasol úgy németül, hogy valaki slam poetry formájában elhadarja Neked, hogy miért kell felnézni, körülnézni, rácsodálkozni, a monitorod, a telefonod helyett észrevenni a Veled szembejövőket, a melletted ülőket, akkor kezdjük azzal, hogy megnézed ezt az öt perces videót:


Érdekes azért nem, hogy a lassításról beszél, de a slam poetry stílusának megfelelően korántsem lassan, kapkodni kell a fejünket, hogy kövessük :)
De amit mond és mutat, az nagyon megkapó, elgondolkodtató.
A végén a jelenet, amikor a fiú a telefonján nem találja az utcát amit keres és mit van mit tenni, megkérdezi egy arra haladó lánytól....akivel aztán egymásba szeretnek, gyerekeik és unokáik lesznek. Ha a GPS-re hagyatkozott volna, soha észre nem veszi a lányt.


Gyorsaság = sikeresség

Valjuk be, alkalmazkodva a mai világ elvárásaihoz, ezt legtöbben így gondoljuk. Ha valaki gyors, az tehetséges, hiszen hatékonyan, egyszerre több dologgal foglalkozik, állandóan elfoglalt, mert ennyire szükség van rá, mindig elérhető, mert hová is lennénk nélküle. A sebesség boldogság. Ha ráérő időnk van, az nyugtalanító, hiszen valamit biztosan elfelejtünk, kihagyunk, hogy néz az ki, hogy csak úgy tétlenül üldögélünk?

De azt már biztos Ti is észrevettétek - naná, ezt mindenki tudja sajnos - hogy a stressz megköveteli a cukros ételeket, italokat. Kell a cukor az agynak, ami egyfolytában, folyamatosan pörög, megold, gondolkodik, előre lát, tervez. És kellenek a mindenki által utált gyors kaják is, hiszen nincs idő beülni akár csak egy déli menüre, nem ám főzőcskézni, piacon vásárolgatni!

És itt a baj. Egészségtelen táplálkozás, folyamatos stressz - következmény az állandó fáradtság, frusztráció, fizikai tünetek, komoly betegségek, melyeknek nem tudjuk az okát.


Az üres percek a pihenésre kellenek

A Harvardon - azt mondják - mindenki a diplomája mellé egy oklevelet kap, "Slow down!" (Lassíts!) felirattal. Az egyetem vezetősége ezzel kívánja felhívni a leendő nagymenők figyelmét arra, hogy ha szabadidejük akad majd az életben, az arra való, hogy pihenjenek. 
Lehet, hogy így kevesebb dolgot csinálunk, de azt jobban! 
A feldolgozáshoz, megértéshez IDŐ kell.



Az úgy nevezett Slow Mozgalom 1986-ban Olaszországból indult. Ekkor még csakis a gyorséttermek, a gyorsételek ellen tiltakoztak, de mint a fentiekben láttuk, a gyorséttermek a stresszes életmód következményei, így a mozgalom nagyon hamar kiterjedt a Slow Life/Lassú Élet felé. A mozgalom akitivistáit ne lustálkodó, majd ráérünk arra még embereknek képzeljük el, ők folyamatos párbeszédet tartanak fenn a kormányokkal, az EU intézményeivel, a világ vezetőivel - nem is eredménytelenül. 
Franciaországban mostantól a nemrég elfogadott "lekapcsolódás joga" törvény értelmében az ötven főnél több embert foglalkoztató cégek vezetői munkaidőn kívül nem küldhetnek munkával kapcsolatos email-eket a dolgozóknak!

A legnagyobb szervezetek a világ számos országában jelen lévő Slow Food és a Cittaslow (a lassabb városi életet szorgalmazók), de kisebb és talán nem olyan lényeges mértékben működik Slow Health, Slow Travel, Slow Work, Slow Fashion, Slow TV, sőt,  Slow Sex elnevezésű mozgolódás is.

Magyarországon Slow Budapest néven létezik egyre eredményesebben a mozgalom. Vezetője Krajcsó Nelli maga is egy igen pörgős életről váltott vissza kisebb sebességbe.
Nálunk mindkét irány, a Slow Food és a Slow Life is jelen van a mozgalomban, elsősorban Budapesten, Tokajon, Pécsen, és a Kiskunságban. 2009-ben Hódmezővásárhely minden kitételnek eleget téve kiérdemelte a Cittaslow város elnevezést.

Hogy kezdj hozzá? 


Hát lassan!
Először csak bizonyos helyzetekben lassíts. Fedezd fel a környezetedet, szó szerint nézz fel a telefonodból, lásd meg a körülötted lévő világot, a melletted ülő, sétáló embereket.

A lassúság nem sebességet jelent, hanem szemléletmódot!
A lassú = minőség a mennyiség helyett, türelem, befogadás, tartalmas kapcsolatok, tartalmas ételek.



Ha lelassulsz, azt is észreveszed, vajon a helyeden vagy-e? Jó helyen vagy most?
Ha nem, változtass!
És ha ez éppen azt jelenti, hogy külföldön oldanád meg az életedet, hátha ott minőségibb, nyugodtabb életet élhetsz, keress minket.
Mint tudod, az Ophelo mottója: "Ne csak dolgozz, érezd is jól magad Németországban!". 

Több info:




Montag, 27. Februar 2017

Aki két perc alatt szakmát tanult

Te tudod pontosan mire jó a Youtube?
Mit szoktál Youtube-on keresni? Zenéket, filmeket, homevideo-kat, mozielőzeteseket?
Eddig én is. 
Pedig nem is gondolnád még mit rejteget a 2006-ban az év találmányának választott videomegosztó!


Manapság az emberek nem szeretnek olvasni

Az olvasás ma a legtöbb ember számára túl sok idő és energiabefektetés, amit úgy érzik nem engedhetnek meg maguknak, hiszen elmegy mellettük a világ. Az más kérdés, hogy éppen akkor megy el, ha nem hagyunk elég időt a dolgok megélésére, de maradjunk a mai világ sebességénél. 
Ha nem olvasunk, akkor maradnak a gyorsan pergő képek, mint információközlők, és erre a Google által felvásárolt Youtube kiváló lehetőséget nyújt. 
Havonta egymilliárd ember nézi a csatornára feltöltött filmeket, TV műsorokat, házi videókat, videó blogokat, vlogokat, hallgatja a zenéket! Percenként nem kevesebb, mint 24 órányi videót tekintenek meg az érdeklődők a Youtube-on! Hihetetlen számok.


Okosodni is lehet 

Bizony, nem is gondolnánk, hogy a pillanatnyi szórakozás, a szomszéd vagy a nagypapa videóra vett ügyetlenkedésén való nevetgélés, a zeneszámok keresése mellett a tanulást is erősen támogatja a Youtube.
A nagylányom például a Youtube-ról tanult mesterfokon sminkelni. 
A kisebbik angol tanulásra használja, szintén remekül.

Az Ophelo a Youtube segítégével szokta bemutatni a Facebook oldalán, hogy valójában mit csinál egy nap egy Németországban dolgozó ápoló. 
Ezt Ti is megtekinthetitek itt: Gesundheits- und Krankenpfleger in Deutschland

Útmutatást találhatunk végső kétségbeesésünkben arra is, hogyan kell összeszerelni egy összeszerelhetetlennek tűnő új szekrényt, de a DIY oldalakon rávezetnek minket arra is, mire jó a biztosítótű amellett amikre eddig gondoltunk.
De ez még mind semmi!


A Youtube-on két perc alatt szakmát is tanulhatunk!

Na ezt biztos nem gondolta senki, ugye?
Bevallom, én sem.
Egészen  addig, amíg munkaközvetítőként bele nem futottam egy rendkívül érdekes, különös, de mindenképpen tanulságos esetbe.

Az elbeszélés szerint az illető szintén Németországba vágyott, ott keresve szakmunkásként, kétkezi munkát. A feltétel A2 szintű nyelvtudás volt (alapfok), valamint természetesen az adott szakma ismerete. Bizonyítványt be tudott mutatni az úriember és a nyelvtudása sem tűnt rosszabbnak az A2 szintnél - már ami egy előzetes telefonos interjún kiderülhetett.
Itt jegyzem meg közbevetőleg, hogy A2 szinten a közvetítő - nem az Ophelo volt - túl sokat nem kérdezhet, mint nevét, képzettségét, honnan jön hová tart, mi a terve.

Ezt követte a próbamunka, ahol számot kellett adnia a szakmai tudásáról...
....ami azonban nem volt neki. Konkrétan azt sem tudta, melyik irányból kell megközelíteni az adott munkadarabot. A nyelvtudásról is kiderült, hogy A0 szinten van, már amennyiben ilyen szintet el tudunk képzelni.
Hogy lehetséges ez?!

A kommentelők gyorsan felvilágosították - miután jó szokás szerint előbb minden oldalról ismeretlenül kiosztották - a közvetítőt: hát a Youtube-ról!
Hála neked Youtube, a nyelvtudás és a szakképzetttség is pont 2 perc alatt elsajátítható a mai világban!
Legalábbis az önbizalomhiányt hallomásból sem ismerő munkakeresők számára.

Két perc az alapvető német mondatokra és ugyanennyi az adott szakma videós bemutatására és memorizálására. Majd ennek alkalmazása a gyakorlatban - sajnos ez esetben sikertelenül, de ki tudja, biztos volt már akinek bejött. A kommentelők szerint legalábbis ez elterjedt eljárás.
(Hogy honnan volt bizonyítványa? A képzeletre bíznám.)

Mint tudjátok, az Ophelo alapvetően szakképzett ápolók közvetítésével foglalkozik. Rendkívül érdeklődve várnám egyszer egy 2 perces Youtube-os szakápoló jelentkezését. 
De ez csak vicc, itt ez lehetetlen, és a B2 szintű nyelvtudásra is viszonylag körülményes a Youtube-ról felkészülni. :)

Montag, 2. Januar 2017

Való nekem a külföld?!

Pezsgősüvegek bekészítve, a társaság a Himnuszt várja, Te pedig megpróbálsz a tömegben egy kicsit magadban lenni és átgondolni az elmúlt évedet, a pár perc múlva induló újat pedig két mondatban megtervezni. Mi az, amit már olyan régóta tervezel és nem merted eddig megtenni? Itt hagysz idén csapot-papot és belevágsz végre a külföldi életbe?


Felkészültél?


A külföldi életnek - mindegy hogy csak néhány hónapra, 2 évre vagy örökre tervezzük - van véleményem szerint egy alapfeltétele, amit mégis sokan megpróbálnak figyelmen kívül hagyni. 
A nyelvtudás. 

Nyelvtudás nélkül ne menj külföldre, legalább egy A2, vagyis beszédképes alapfokú szintet sajátíts el itthon, hogy ne adjanak el és ne érezd magad állandóan kínosan. Ez a szint elég akkor, amikor szinte menekülsz, mindegy mit, csak kint dolgozz és kint élj, csak innen el.

Ha viszont a megtervezett, úgymond józanabb utat követed, szakmunkát végeznél, karriert és biztos létet építenél, akkor ez nem elég, akkor a B2, vagyis a folyamatos beszédre képessé tevő, középfokú szint az elvárt.

Nyelviskola van bőven, a választék pedig még soha nem volt ilyen széles: kiscsoportos, nagycsoportos, egyéni, beszédfejlesztő, kifejezetten kinti munkára felkészítő, skype, délelőtt, este, hétvégén, intenzíven minden nap több órában...... 
Ne keress kifogást!


A lottómentalitásúaknak nem való


Nemrég olvastam ezt a kifejezést, nekem nagyon megtetszett. Ez a "belekezdek majd csak lesz valahogy" és a "nem igazán teszek érte, segítsen a szerencse" egyszavas összefoglalása.

Nagyon valószínű, hogy nem való Neked a külföld, ha az itthoni gondjaid elől akarsz menekülni, megoldatlanul hátrahagyod azokat. Ekkor ugyanis egyszerűen átköltözteted a problémáidat egy másik országba. 

Nem való akkor sem, ha azt hiszed, a külföldre költözés automatikusan egyenlő a boldogsággal. 

Ha a pároddal azért váltotok lakóhelyet, mert ezzel talán megszűnik a párkapcsolati problémátok, ekkor sem a külföldi munkavállalás a megoldás. 

Ha negatív ember vagy aki mindenben csak a rosszat képes észrevenni, nagyon hamar csak a hibákat fogod meglátni Németországban is. Van ott is elég hidd el. Ilyen szemlélettel nem lehet se boldog, se sikeres az ember sehol sem, a hozzáálláson kell változtatni, nem az országon.

Ha bárkivel konfliktusod van itthon (szüleiddel, barátaiddal, munkatársaiddal, magaddal), azt is előbb meg kell oldani, nem elvinni és előlről kezdeni másokkal külföldön.

Ha szingli vagy és úgy gondolod kint sokkal több esélyed lesz párt találni, akkor sem a külföldi munkavállalásban kell gondolkodnod. Erre megoldás lehet egy külföldi út, kirándulás, nyaralás, a munkavállalás, egy másik országban való új élet kezdése másról kell szóljon.

Külföldön több pénzed lesz. Ez legtöbbek kiindulópontja. Igazság szerint erre valóban megvan az esély, ám ha csak ez motivál, nagyon sok mindent át kell gondolnod. Drágább például az élet, külföldiként nem vagy bebetonozva az állásodba, az itthoniakat támogatni kellene, haza kell időnként utazni, adózni, a gyereknek iskolát, különórát fizetni stb., stb., stb.


A hozzáállás a döntő


Ha úgy érzed, váltanál és megpróbálod külföldön egy darabig, vagy örökre, jó döntést hoztál. 
Nem új a jelenség, réges régen is külföldre mentek fiaink szakmát tanulni, egyetemre jártak, nyelveket tanultak, más kultúrát ismertek meg és hoztak haza. Az Európai Unió létrejöttével a tanulás és a munkavállalás is könnyen átjárható lett az országok között, aminek számtalan előnye van. 

Felkészületlenül, lottózva azonban nem érdemes nekivágni.

Nézz körül, érdeklődj, van-e a szakmádra kint kereslet. Ha nincs, milyen más szakmához értesz, vagy mi az amit hamar el tudnál sajátítani és kint érdemes azt dolgoznod?

Egyedül mész vagy párban, barátokkal? Többen egymást tudjátok segíteni, közösen bérelhettek lakást, támogathatjátok a másikat a nyelvtanulásban vagy a hullámvölgyekben.

Vállalkozó szellemű vagy? Nem siránkozol, hanem keresed a megoldást? Nem félsz a változásoktól? A kiköltözés mindenképpen stressz, ezzel számolnod kell. 
Olvasd el itt, milyen hatások érnek majd és milyen fázisokon fogsz minden bizonnyal átmenni:

Tervezd meg előre, mennyi időre mész ki először, pontosan hova, milyen gyakran jársz majd haza. 

Járj utána az itthoni bejelentési, lejelentési kötelezettségeidnek (NAV, OEP, Nyugdíjbiztosító, gyerekeknek járó juttatások, Kormányhivatal). 

Gondold át, mi az, ami nélkül nem tudsz kint élni, azonnal szükséged lesz rá: internet, telefonkártya, bankszámla, orvos, sport, és azt már itthon kezd el szervezni, hogy a kitelepedésedre rendelkezésdre álljon ott.


Akkor lesz jobb életed, ha Te is beleteszel


Több pénzt szeretnél, könnyebb életet, kalandot, mást, de mindenképpen jobbat. Ugye ez a lényeg?
Ehhez azonban tenned is kell. 

Tudd, értsd, fejleszd a nyelvet amit kint beszélnek, képezd magad szakmailag, tanulj valami újat, építs szakmai és baráti kapcsolatokat. 

Nézd a dolgokat pozitívan, a kezdet biztosan nehéz lesz, már csak amiatt is, hogy más, mint a megszokott. 

Ne vásárolj meg rögtön mindent, amit hirtelen megtehetsz. Nyiss egy bankszámlát itthon, amire minden hónapban hazaküldesz pénzt. Hidd el nem kell a legnagyobb TV, új autó, Balin nyaralás, csak azért, mert hirtelen lett pénzed rá. Takarékoskodj, építs, tervezd a jövőt. És tedd biztossá az állásodat. 

Figyeld, ahogy a független élet felelősebbé, magabiztosabbá tesz, ahogy a kihívások olyan tulajdonságokat hívnak elő belőled, melyek meglétéről nem is tudtál. Tanulj sokat magadról és hasznosítsd.

Fogadd el a segítséget, ne dönts úgy, hogy ezentúl nem kell Neked senki és semmi. Itthonról is segítenek és kint is sokan figyelnek Rád, vedd észre. 

Az Ophelo segít Neked a szakmai és privát felkészülésben és nem engedi el a kezed a munkakezdést követően. Szépen lassan vonulunk ki az életedből, megvárjuk, hogy saját lábadra állj. Addig elérhetsz bennünket magyarul és németül, Magyarországon és Németországban is. Keress minket, érdeklődj mit kínálunk: 

Donnerstag, 24. November 2016

Honvágy

Volt egy ismerősöm, családjával együtt még az "átkosban" Svájcba disszidáltak. Mivel a disszidálás, mint olyan titokban kellett, hogy végbemenjen, az akkor 4 éves forma kislányuk semmiről sem tudott, csak egy izgalmas utazást látott a dologban. Minden rendben zajlott, várták őket, munkát, lakást, ismerősöket találtak....ám a kislány csak nem érezte jól magát. Nem aludt, nyűgös volt, sírt, maga se tudta mi a baja. És mások se. A helyzet kezdett kibírhatatlanná válni. Az anyuka egyik este végső kétségbeesésében sírva kérdezte a kislánykától: "mi a baj kicsim, ennyire nem jó itt neked?". A kislány pedig azt válaszolta: "Minden nagyon jó itt Mama, de tudod, az a zöld kapu nagyon hiányzik". A zöld kapu pedig hol másutt lett volna, mint Magyarországon. Az egykori házuk bejárata.
Hazajöttek.

Ez a honvágy.



Van akinél jön, van akinél nem (annyira)

A honvágy ahogy mondjuk "rátör" az emberre. Figyelmeztetés, jelek nélkül, egyszercsak megjelenik. Mardosóan elkezdenek hiányozni ismerős helyek, arcok, szokások - vagyis a közeg, amihez szocializálódtunk. Ha valaki nem tudja feldolgozni, a honvágy legrosszabb esetben okozhat depressziót, pánikrohamot, alvás- és evészavarokat és a vége menekülés lehet vissza a megszokottba. Ami nem biztos, hogy jobb lesz.

De hogyhogy valakinek van honvágya, a másiknak nincs, vagy ha van is, nem zavarja?

Ez nagyban függ attól, hogy valaki az egykori helyhez/helyzethez pozitív élményeket fűz-e? Boldog éveket töltött ott, vagy nem?
Családját, barátait hagyta-e hátra, vagy nem volt erős kötődése ott?
Milyen a beilleszkedésre való képessége?
Mennyire eltérő az adott kultúra? Európában a legtöbb országban viszonylag könnyű felvenni a ritmust, de arab országokban, vagy akár Dél-Amerikában, Afrikában meglehetősen durva a kultúrsokk
És erősen személyiségfüggő. Pontosabban, és nagyon tudományosan arról van szó, mennyire múlt-, jelen-, vagy jövőorientált az ember. Ha valaki csak a múltban él, fotókat nézeket elmúlt szép időkről, ezen mereng és nem tervezi a jövőjét, nem élvezi a jelenét, nehéz dolga lesz új környezetben. 

"Ha újra elővesz a honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a MÚLTÉ. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott: megváltoztak a hegyek és a völgyek. Az erdők és a mezők. Ma már nem olyanok, mit akkor voltak, ma már semmi sem olyan. Minden megváltozott, minden idegen. A meghitt régi utak, amelyekre visszavágyódik benned a fájdalom, már nincsenek!" 
(Wass Albert) 

Nosztalgia

Magát a jelenséget a pszichológusok teljesen normális reakcióként írják le, amelytől nem megijedni kell, hanem kezelni kell tudni.
Először a XVII. században Svájcban találkozott egy orvos egy akkori egyetemi hallgatónál a problémával, aki megmagyarázhatatlan módon betegeskedett és sosem érezte jól magát - míg vissza nem ment a hazájába. Ott egycsapásra meggyógyult. Ez az orvos találta ki e jelenségre a görögből vett szót: nosztalgia. Ezt ugyan ma már kicsit más értelemben használjuk, de alaptöve, a "nostos" és az algopyrinről is ismert "algos" hazatérésfájdalmat jelent.
Gondoljunk csak a német Heimweh szóra, ez ma is pontosan ezt a jelentést fedi. De az angol is a Homesickness szóval a hiány betegség jellegét írja le.

Szakszóval "helyzeti szorongás"-ként definiálják azt az állapotot, amikor új helyen, új helyzetben, új emberekkel a megszokottól eltérő körülmények között találjuk magunkat. Bizony, nemcsak a szülőhazánk iránt érezhetjük, hanem bizonyos szokatlan helyzetekben is felbukkanhat. 


A megoldás: rutin!

Nem tudom kikerülni az általam is nyögésig unt kifejezést, miszerint az idő mindent meggyógyít, de a honvágyra sajnos kifejezetten ez a recept.
Mint mondtam, helyzettől függ mikor bukkan fel és nem lehet előre tudni kinél milyen erősségben, miféle problémákat okozva. 

Ami egészen biztosan nehezíti a helyzetedet ha elfog a honvágy:
  • ha értetlenkedsz, nem fogadod el, hogy honvágyad van
  • ha meg sem próbálsz alkalmazkodni az új helyzethez amibe kerültél, csak hárítasz, mérgelődsz, csapkodsz vagy sírsz
  • az említett kultúrsokk, melyet szintén fel kell dolgozni
  • ha egyedül vagy
  • ha zárkózott személyiségtípus vagy
  • ha azért jöttél el otthonról vagy egy adott szituációból azért léptél ki, hogy menekülj

És itt a segítség a megoldáshoz. Nem is olyan nehéz:
  • hozz létre RUTIN-t, alakítsd ki a munka-szabadidő menetét, szervezd meg mit, hogyan, miután csinálsz, egyszerűen tervezd meg a napjaidat, a hetedet, a következő hónapodat
  • csináld az új helyzetben is azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettél - keress ott is fitness termet, kezdj el itt is reggelente futni, kórusba, egyházi csoportba, szülői klubba járni, csatlakozz egy túrázós csapathoz
  • keresd emberek társaságát, építs ki új kapcsolatokat - könyvtár, klub, sport, a városban élők Facebook csoportja
  • látogassanak meg az otthoniak, mutasd meg büszkén mire jutottál, mit értél el eddig, milyen ügyesen, önállóan élsz
  • ne kattanj rá csakis az otthoni társaságodra, mániákusan mindenről fotókkal posztolva. Keress új ismeretségeket, a helyiekét, a külföldiekét is



Ne akard elnyomni az érzést, annál erősebben jön elő. Próbáld inkább megérteni mi történik veled és hogyan oldhatnád meg. Vedd észre a jó dolgokat a jelenben, akár így:

Tűzz ki célokat, de elérhetőeket, szépen lépésben, egymás után.
És illeszkedj be! 
Ehhez persze elengedhetetlen a nyelvtanulás és a helyi szokások, akár a helyi történetek, történelem megismerése. (Milyenek a németek?)

Olvasd el ezt a könyvet, ők például így csinálták:



Van egy másik ismerősöm, aki mindezen már túlesett és sajátosan így foglalta össze a teendőket:

Ha honvágyad van, egyél pörköltet, beiglit és hallgass Rúzsa Magdit. Keress egy helyet, ami csak a tiéd, ahol megint otthonra lelsz, egy kávézóban, sörözőben, egy padon a parkban, vagy egy kedvenc könyvesboltban, a beszélgetős eladónővel a hobby boltban.
És sose unatkozz! 

Freitag, 4. November 2016

Gondolatok az idősgondozásról

Soha többet nem lehet teljesen egyedül, nem mehet ki az utcára, állandó felügyeletet igényel, gyógyszerezni kell, pelenkázni......egy idős családtagunk leépülésére nem lehet lelkileg felkészülni. 
Sokszor gyakorlatilag sem, hiszen amíg még erős akarattal rendelkezett, nem akart idősotthonba menni, amikor meg muszáj, akkor már kapkodás, várólista, nincs hely. A legszörnyűbb érzés azzal szembesülni, hogy tulajdonképpen arra várunk, hogy valaki meghaljon, hogy felszabaduljon egy hely.

Bementem egy egyházi otthonba, eleve közölték, hogy az apukámnak férfi lévén igen kicsi az esélye a bekerülésre, hiszen a legtöbb várakozó idős ember nő. Majd körbejárva az intézményt találkoztam azzal a három bácsival, akik a férfi nemet képviselik ott. Mindegyik aranyos, kedves bácsika....akik foglalják a helyet az én apukám elől. Rettenetes ezt gondolni.


Házi ápolás vagy idősotthon?

Az első kérdés. A házi ápolás mellett szól, hogy azonnal elkezdhető. Ha profi szolgáltatókra bízom, minden bizonnyal profi gondozót kapok. De nálunk nem tud 24 órán át vele lenni, lévén nincs rá hely a lakásban, és drága.

Az idősotthonban többféle részleg létezik, nekünk a demens, állandó felügyeletet biztosító osztály kell. Itt 2-3 ágyas szobákra van esély, de figyelnek arra, hogy a megmaradt képességeit használhassa az oda kerülő, kimehessen a parkba, sétálhasson, kézügyeskedjen ha van kedve. Ez se olcsó. És nagyon hosszú a várólista mindenütt. Mint említettem számunka még hosszabb, hiszen férfiről van szó.

Miért van egyáltalán lista?
Mert a fiatalok nem tudnak 24 órás ellátást biztosítani. Nincs hely rá, nincs pénz rá, nincs idő rá, ott a saját családjuk, a gyerekek, a munka, nem szakképzettek, nem tudják az idős embert mosdatni, forgatni, pelenkázni, gyógyszerezni, szórakoztatni, sétáltatni. 
Lelkileg sem könnyű ezt a feladatot vállalni, hiszen most szerepet cseréltünk, én lettem az apukám anyukája. A szeretet, a hála ugyan mindent legyőzhet, de ő már nem ismer meg, a kapcsolat régóta egyirányú. Így nehéz.

Ki segít neked?

Aki az ápolást, vagy az idősotthoni elhelyezés megszervezését majd az ottani látogatást, ügyintézést vállalja sokszor nagyon egyedül marad. A családtagok valahogy elvárják egymástól a szerepeket, neked pedig ez jutott. A kezdeti sajnálat ugyan hoz némi lelkesedést, legjobb esetben sikerül megbeszélni egy feladatmegosztást, ami ha működne hosszú távon de jó lenne. De fél év-egy év múlva sok családtagnál elfogy a lendület. 
Jó ezért egy próbaidőt kiszabni - mondjuk 3 hónapot - ezalatt kiderül ki mit bír, ki mit akar vagy nem akar, ki morzsolódik le. Aki kiszáll általában jobban is teszi, sok fölösleges veszekedéstől kíméli meg a többieket. Ő azonban kompenzálhat máshogy: pénzzel, az öröklésnél javakban, de ezt minden esetben írásban kell rögzíteni.


Mennyibe kerül?

Általában lehet ezt előre kalkulálni. A házi ápolás attól függ profi cégre bízzuk, vagy ismerős lesz a gondozó. Az idősotthon pedig attól, képes-e önálló életre a rokonunk, apartmanban él majd ott, vagy felügyeletre szorul, demens részlegre kerül. Privát vagy állami/egyházi az intézmény, nagyvárosban van, vagy kicsit, tán sokkal messzebb. Itt konkrét összeget mondanak havonta, illetve van ha van, akkor egy konkrét egyösszegű "beugrót".

A pénz azonban egyszercsak elkezd eltűnni a tárcádból. Fizetnél a kávézóban és jé, hol az ötezres ami tegnap még itt volt? Ha sikerül nagy nehezen utánagondolni, kiderül, hogy kávét vettél a nővéreknek, hiszen szó nélkül és kedvesen gondoskodnak a te apádról, aki nem könnyű eset. Nagyon nehéz a munkájuk, sokszor gyomortpróbáló és tulajdonképpen nekik semmi közük az adott gondozotthoz. Csokit is vettél nekik megint. Ja, kellett még két pizsama, mert állandóan cserélni kell a ruhákat a papán. Egy jobb borotvát is vinni kellett, mert az egyszerhasználatos nyúzza a bőrét, ahhoz hab és pótél is dukál. A bácsi a szomszéd ágyról meg lopós szegény, ő se tudja miért, de elcsórta apukád borotváját, megint vehetsz egyet. Nedves törlőt legyek szíves hozni, arra mindig szükség van és innivaló is jól jönne. Apának mindig viszek csokit, joghurtot, "megédesíteni a hétköznapjait". Amíg az otthonra várunk, az átmeneti elhelyezésnél az összekoszolt ruháit is nekem kell mosnom. A mosószer jobban fogy, mint amikor a gyerekeim kisbabák voltak és minden nap mostam.

Amit jó ha tudsz: az önkormányzattól igényelhető ápolási díj és eseti segély, ezeknek a szociális osztályon kérdezz utána.


Németországban

Magyarországon a Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015-ben 54 209 fő gondozott élt idősek otthonában. 2005-ben 47 237 fő, 1995-ben 32 473 fő. Hogy hányan várnak elhelyezésre nem tudni, de csak Budapesten több mint 3000-en. 
Németországban a Destatis szerint (Statistisches Bundesamt) 2015-ben a 65 év fölöttiek száma 17 millió 300 ezer, ebből vagy 14 millióan egyedül élnek (elváltak, özvegyek). 2011-ben ebben a korosztályban mintegy 1 millióval kevesebben voltak.

Elöregedő társadalom a szakszó, nálunk is, Németországban is. Egyre kevesebb a fiatal, de ők is olyan aktívak, hogy az idősek ellátására nem jut energiájuk, idejük. 

Ebből adódik, hogy a szociális szférában az egyik legkeresettebb munkaerő az idősgondozó. Keresik a külföldről érkezőket is, magyarokat is, hiszen a magyar egészségügyi képzés messzeföldön híres, a német idősotthonokban pedig ápolói végzettséggel lehet idősgondozóként elhelyezkedni.

Mit várnak el egy idősgondozótól? Feladatai között szerepel a személyes segítségnyújtás (öltöztetés, tisztálkodásban, étkezésben segítség), gyógyszerezés, a személyes ügyek intézése (posta, csekkek), a családtagokkal való kapcsolattartás és a személyiségfejlesztés (mint korábban említettem, a megmaradt képességek használata). 
Nézd csak, itt jól bemutatják a feladatokat:
http://www.beroobi.de/berufe/altenpfleger/taetigkeiten.html#/taetigkeiten



Így aztán nem csoda, ha elvárt a jó nyelvtudás (általában B2 szint, de legalább B1), a szakképzettség (egészségügyi szakközépiskola, főiskola, OKJ 54), a szakmai tapasztalat. Emellett ebben a szakmában muszáj megbízhatónak, lelkiismeretesnek, önállónak, precíznek lenni. Sokszor elvárás a több műszakban való dolgozás. 
Cserébe biztos, hosszútávú munkát kínálnak, 2500-3000€ közötti fizetést, 30 nap körüli szabadságot, pótlékokat és több helyen évi egyszeri plusz juttatást. 

Mindez a 24 órás ápolásban dolgozni kívánókra is majdnem igaz. Nem, ott sem lehet nyelvtudás nélkül dolgozni, hiszen szegény néni/bácsi beszélgetni szeretne, ott is orvost kell hívni, ügyeket intézni, a családtagokkal egyeztetni.
Szakképzettség és tapasztalat is kell, nem véletlen nem végzik ezt a tevékenységet a családtagok, hiszen nem tudják szakszerűen ellátni az idős embert. A fizetés kevesebb, szabadság alig és nagyon elvárt a felelősségteljes gondolkodás. A "műszakok" mások, hiszen itt nem lehet egyfolytában több hónapot állandó készültségben lehúzni, néhány hetes vagy néhány hónapos váltásokban dolgoznak a résztvevők.

Ha megkeresel minket, elmondjuk mi mit kínálunk és mit várunk:
veronika.pataki@ophelo.hu
30/662-1941
http://ophelo.de/magyarorszag/
https://www.facebook.com/OpheloMagyarorszag/

Freitag, 9. September 2016

Milyenek a németek?

Nem a legrokonszenvesebb nép, szögezzük le. Saját bevallásuk szerint sem. Hogy miért, az tulajdonképpen talány, mert határozottan kultúrnép, nem lenéző, befogadó, nem idegengyűlölő. 
Talán a legjellemzőbbnek vélt tulajdonságaik teszik őket hatalomra születetteknek, ami némileg irritáló lehet. És a munkaőrületük - ami azonban a kint munkát kereső számára inkább pozitív.

Feketék, fehérek, tarkák...

Az átlegember tollából így festenek a németek:
"precízek, dagadtak, szeretik a sört és drága autóval járnak"
"udvariasak, korrektek, kedvesek"
"tisztaságszeretők, spórolósak, diplomatikusak"
"felsőbbrendűségi komplexusuk van"
"tartózkodóak, nem tegeződnek"

Saját magukról, egy német 2014-es felmérés szerint:
Régiótól függ milyenek, a többség a legkevésbé szimpatikusnak a bajorokat és a szászokat találja. Legszívesebben Hamburgban, Berlinben és Münchenben élnének. Amit ők maguk tipikus németnek tartanak, az a Volkswagen, Goethe, Angela Merkel, a német foci, Hitler, Bach, a Tatort sorozat, a Wurst, Marx, az ökológia, a jó barna, magos kenyerük, a karácsonyi vásár, a Currywurst és a grillezés folyton-folyvást. 
Jellemvonásaik alapján szerintük ők akkurátusak, megbízhatóak, szorgalmasak, pesszimisták, nyafogósak, és nincs humoruk.


A "némák"

Megítélésük, furcsaságaik visszavezethetőek a történelmükre is. Nagyon későn tömörült egységbe a német nemzet, az addig különálló államocskák közötti folyamatos háborúzás rányomta a bélyegét a mai tartományi különbözőségekre is. Nem mondhatnánk, hogy olyan nagyon egységes lenne a nemzettudat, mint mondjuk Olaszországban, ne adj Isten Franciaországban. Nemcsak a véleményük van meg egymásról a különböző tartományok lakóinak, a nyelvük is olyannyira különbözik, hogy az valódi élvezet egy külföldi számára. 

Csak érdekességként: a "német" szót a szlávoktól vettük át, annak jelentése néma. Annyira idegenül hangzott ugyanis számunkra az ő nyelvük, hogy akár csöndben is maradhattak volna. :)
Kicsit vicces, hogy a "germán" szó kelta eredetű, őket inkább a zajongásuk zavarta, hiszen ennek jelentése lármázók.

Mint munkaadók

A Németországban munkát vállalni szándékozók számára azonban inkább az a lényeges, milyen egy német munkaadó, illetve hogyan vélekednek ők rólunk, mint munkavállalókról.

Nos, az üzleti világban elterjedt megítélés szerint a németek szabályozottak, rendszeretőek, kiszámíthatóak, stabilitásra törekvőek, versengőek, precízek, pontosak.
Nem szeretik a változásokat, a merőben új ötleteket, a meghökkentő megoldásokat.

Minket magyarokat leginkább azok a németek ismernek jobban, akik földrajzilag közelebb laknak hozzánk (Bayern, Baden-Württemberg). Hamburgban már se a lángosról, se a pálinkáról, se Trianonról nem hallottak. Ha ismernek, akkor az általunk unásig ismert sztereotipiákat sorolják, a Balatont és az ételeinket. 


Meglehetősen jellemző módon a gulyást Gulaschnak mondják és a pörköltet is egy kalap alá veszik vele, Budapestet következetesen Budapesztnek ejtik. Vígasztalásként az angol szavakkal is ilyen rútul bánnak el, a steak kiejtve sték, a sztrájk pedig strájk. Na vegyük még ide az oroszokat is: Putyin Putinná válik németül, Sztálin pedig Stálinná. 

No, de visszakanyarodva hozzánk, a magyarokat nagy százalékuk értelmes, összetartó, ügyes és szorgalmas népnek írja le (Gallup 2000.) Tőlünk abban különböznek alapvetően, hogy mi lazábbak vagyunk, temperamentumosak, kedvesek, segítőkészek és vidámak. Ők mondták, nem én...

Munkaadóid biztos lehetsz benne, hogy nem nézik el az 5 perces késést sem. Felelősséget várnak el a saját munkádért, 100 százalékos munkavégzést. Vagy többet. Ezt hívják ők "Arbeitwut"-nak. 
Cserében viszont szakképzett munkaerő esetében, korrekt munkerő-közvetítő által talált munkáért a német munkavállalókkal egyenlő bérezés, biztosítás jár és meglehetősen sok szabadság, fizetett ünnepnap (természetesen tartományonként máskor). Korrektek nemcsak a munkabér, de a pihenőidő, túlóra tekintetében is. A munkahét általában 38,5 órából áll, a szabadság és a levont adó életkor, családi állapot és számos egyéb tényező folyománya. 

Deutschland-road map lizenzfreie Stock-Vektorgrafik

Mindez azonban hangsúlyozottan arra szférára értendő, ahol szakképzett, németül beszélő külföldi munkaerőt alkalmaznak. Mi az Ophelonál ezzel foglalkozunk. Ha biztosra akarsz menni és szeretnéd, hogy a jó kezdéshez bármiféle privát problémád esetén is segítséget kapj, keress minket:







Freitag, 29. Juli 2016

Megszoksz vagy megszöksz? - Kultúrsokk külföldön

Összezavarodva, meglepődve, értetlenül szemléljük "ezeket a hülyéket", mit csinálnak, miért, miért nem úgy ahogy szerintünk az normális lenne? Feltolulnak az ellenséges érzelmek egy más nép, más kultúra iránt, legszívesebben mennénk is már haza. Minek jöttem én ide?!
Hát ha csak röviden vázolom, ez a kultúrsokk, amit óhatatlanul át kell élned, ha külföldön vállalsz munkát és kiköltözöl rövidebb-hosszabb-örök időre.

boot auf Karte – lizenzfreie Stock-Fotografie

Mit is jelent a beilleszkedés?

Ahhoz, hogy jól érezd magad külföldön, el kell fogadnod, hogy ezentúl más lesz majdnem minden. 
A kiindulópont, ha tisztázod magadban, mit jelent számodra magyarnak lenni? 
Nekem Kodály szolfézsát, a férfiak néptáncát, Vecától a "Most múlik pontosan"-t, az LGT ma is bulis számait, a csak nálunk ehető főzeléket és szaloncukrot, lazaságunkat, a szomorúan szép történelmünket és még megannyi mást. 
Németország a legnagyobb EU tagállam, a legtöbb nyitott állást ott találod és az Ophelo is oda közvetít szociális-egészségügyi szakembereket. Milyen hát a német? 
Más nyelv, más kultúra, más nyelvtan, merőben más szokások, törvények, vallás, történelem. Ők reggel tusolnak, nem állnak föl a himnuszukat hallva, a világért be nem hajtanának a behajtani tilosnál, pontban 8-ra kell munkába érkezned, nem 8 után 3 perccel, nem tartják a névnapokat, nem kérdezik mivel töltötted a hétvégédet, nem ütnek el a zebrán, inkább bérelnek, mint vesznek lakást, minden tartományban máskor ér véget az iskola.......És ebbe kell beilleszkedni, vagyis elfogadni az ő szokásaikat. Nem elfeledni, az ő országukban élsz, nem ők fognak hozzád igazodni.
Persze a sikeres beilleszkedéshez a - esetünkben a német - közösségnek befogadónak kell lennie, nem kirekesztőnek. Gondolj csak bele, hányszor mondtad te is, hogy a cigányok nem hajlandóak beilleszkedni a társadalmunkba. Meg persze a migránsok se.  És segítettél nekik egyszer is ebben?
Létezik az úgynevezett "működő együttélés", más szóval multikulturalizmus.
Ez a cél.

Gehen Sie Ihren eigenen Weg – lizenzfreie Stock-Fotografie

A kultúrsokk fázisai

Ezt fogod átélni.

1. Minden happy! Lelkes vagy, minden újdonság érdekes, az emberek örülnek neked, minden sokkal jobb, mint otthon. Egyszóval rózsaszín szemüveg. Kolbászból van a kerítés.
Persze ez beállítottságtól is függ, főleg a pozitív, elfogadó, lelkes és jóindulatú tipusokra jellemző.

2. "Hát ezek nem normálisak, mindent máshogy csinálnak!". Főleg, ha Angliába tévedtél és még a villanykapcsolót is lefelé kell felkapcsolni. Az első néhány hét után ebbe a fázisba érkezel, amikor az újdonságok kifejezetten idegesítenek. Az már nincs, amit megszoktál, az újat meg még nem ismered. Mindent meg kell kérdezni, sokszor alapvetőnek tűnő szituációkban nem tudod mit tegyél, de kínos mindig rákérdezni. Ez hatványozottan érvényes a nyelvet gyengén beszélőkre. 
Az elkeseredő, kiutat nem kereső emberek itt adják fel általában, elmenekülnek, ahelyett, hogy megtanulandó leckének fognák fel ezt a 2-3 hónapot. 
Segítséget pedig érdemes és kell kérni. Az Ophelo például ezért nem engedi el a kiközvetíttek kezét, minket mindig fel lehet hívni, lehet nekünk írni akár németül, akár magyarul.

3. Hozzászokás. Kialakulnak az új rutinok, rájössz, hogy amit ők máshogy csinálnak az esetleg néha még jobb is, mint ahogy te szoktad/mi szoktuk. Nem is rossz itt! Maradok!

4. Na és jön egy érdekes csavar, ha úgy döntesz, hazatérsz szép hazádba. Ezt úgy hívjuk, fordított kultúrsokk. A régi magyar szokásaid, a magyar helyzetek lesznek idegesítőek, miért nem úgy megy, ahogy kint ment, az sokkal ésszerűbb. Ekkor bizony végig kell járnod - csak rövidebb idő alatt - az 1-3 stációkat, hogy visszailleszkedj.

Niedrige Ansicht, Mann zu Fuß nur wenige Schritte – lizenzfreie Stock-Fotografie


Érdekes az is, hogyan reagálnak egyes emberek a kultúrsokkra. 
Van aki ellenséges közegnek tekinti teljes kint léte alatt az új országot, semmi sem jó, túl kell élni. 
Van aki olyannyira integrálódik, hogy szinte el is tűnik egykori önmaga, ő már német, németül álmodik, németül él, dehogy megy haza, magyarul is akcentussal kezd beszélni. 
És van, aki beilleszkedik, de a visszatérés sem jelent neki sem érzelmi, sem gyakorlati problémát, vagy akár egy harmadik, negyedik országban landol és kezdi újra a beilleszkedés folyamatát. 

Nem árt, ha a külföldről érkező beszámolókat, honlapokon, Facebookon olvasható blogokat így értelmezitek és figyelembe veszitek, az írója éppen melyik fázisban tart.
Jól élni valahol mindig személyiségfüggő, nem az ország érte a felelős!

Készül fel!

Jaj ez milyen fontos és mennyire el tudjátok felejteni!
Készülj fel az országból, a leendő városodból, a munkahelyedből és persze hát a nyelvből. Olvass, olvass, olvass, kérdezz! Fórumok, blogok, Google, ismerősök....
Menj el mindenképp még Magyarországon a NAV-hoz és a TB-hez, kérdezd meg mi légyen pontosan a teendőd. Ha itthon hagyod a családodat, feleségedet, férjedet, gyerekedet, külön kérdezz rá, hogyan, miként vagy jogosult a családi pótlékra. Ha kiviszed az autód, érdeklődj a külföldi rendszámú autók kinti használatának szabályairól. Regisztrálj kint élő magyarok Facebook csoportjaiba. És tartsd a kontaktot a közvetítőddel, kérdezz tőle bátran.

Junge sportliche Frau in Ausgangsposition vorbereitet. – lizenzfreie Stock-Fotografie


Nem jól hangzik, de sajnos alapigazság: "a jog nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól"! Ha valamiről nincs tudomásod, hogy jár neked, vagy el kellett volna intézned, be kellett volna jelentened, nem a másik ország lesz a hibás, ha nem kapod a pénzt, vagy megbüntetnek.

Keress minket a felkészüléshez, keress minket ha már kint vagy. 
Tudtad, hogy a nevünk, Ophelo azt jelenti görögül "segítünk"? :)


Dienstag, 31. Mai 2016

Divat még a helyesírás?



"A helyesen írás ma már nem tartozik az alapműveltséghez".
"Az élet elszalad, nem várja meg az embert, ezért ahol lehet az írásban is rövidítünk".
"A kis helyesírási hibákkal semmi gond, az orbitálisak cikik, mert ezek nem a gyorsaságból adódnak".

Ilyen válaszok születtek arra, a nyelvtudósokat manapság igencsak feszítő kérdésre, miszerint mi a fene zajlik itt ma Magyarországon az interneten helyesírás terén?! Hozzánk, az Ophelo-hoz is érkeznek meglepő email-ek, hozzászólások, önéletrajzok, így ez a téma minket is érzékenyen érint. Utánajártunk hát.

Legtöbbek véleménye szerint azért lett ennyire nagy a helyesen írni nem tudók száma, mert az interneten sokakhoz eljutnak a kommentek, bejegyzések, az emberek gyorsan akarnak közölni valamit, ezért a helyesírásra sokkal kevesebb hangsúly jut, nem is annyira lényeges, a hibák pedig feltűnőbbek.
Az ellentábor szerint azonban a helyesen írással megtiszteled a másikat, így felgyorsult világ ide vagy oda, igenis mindig mindenhol kifogástalanul kell fogalmazni. 



Kódváltás zajlik körülöttünk

Érdekes módon az igazság most is a két szélső vélemény között van. Mivel benne élünk, nem feltűnő számunkra, de alapvető kultúraváltás zajlik a világban - vagyis megint nem magyar jelenségről van szó! - melynek fő tünete a nyelvi-kommunikációs átalakulás. 
A jó hír: nincs baj! Egyszerűen kódkeveredésről van szó, az élőbeszédben fellelhető lazaságok jelennek meg az írott kommunikációban, leginkább az interneten zajló diskurzusra jellemzően. A beszédben, közlendőkben tapasztalható gyorsaság látszik a neten is, a pontatlanság, helytelenség gyakran tudatos, főleg olyan szavaknál, melyeknél alapvetően bizonytalanok vagyunk. Mondok egy példát: hogy is írjuk "milyen?" vagy "mijen?", legyen akkor viccesen "mien?". Nagybetűvel írjuk vagy kisbetűvel? Legyen akkor minden kisbetű. 
Igen jellemző a viccesnek szánt rövidítések halmaza, pl. vagyok-vok, szerintem-sztem, nem tudom-nemtom, az angol szavak használata pl. LOL, OMG, vagy a betűhalmozás, mint nyomatékosítás pl. neeeem, nagyoooooon jóóóóó. 
Mindennek eredménye mi más lenne, mint egy tudományos kutatás, miszerint észrevétlenül kialakult egy harmadik kommunikációs forma az írott és beszélt nyelv mellett, az úgy nevezett írott beszélt nyelv. 



Eljött a jófej magyartanárok ideje

A keveredést meg lehet oldani,  csak meg kell tanítani a felhasználókat a kódok helyes használatára. 
Hogy mit jelent ez? Egész egyszerűen azt, hogy tudnunk kell, mikor, melyik kódot alkalmazzuk. Még jobban közelítve: ha beszélek, lehet laza, lehet kicsikét hibás akár, ha hivatalos levelet írok, még véletlen se csússzanak be hibák, vagy rövidítések, netán egy :) jel. 
A netezésnél jön a nehézség, itt ugyanis vagy eleve adott értelem kérdése, hogy tudjuk mit, hol, vagy a tanárokra hárul a feladat, hogy eligazítsák a nebulókat e világ helyesírási szabályai között. Íme egy feladat osztályfőnöki órára, vagy így év vége felé egy lazább nyelvtan órára: a kódváltás képességének megtanítása.


Nem szeretem különösebben az idézetek citálását, de Balázs Géza nyelvész annyira frappánsan összefoglalta mindennek a lényegét: "A nyelvek, amennyiben használják őket, változnak!"
Vagyis mégsincs nagy baj, egyszerűen észre kell vennünk a változást és meg kell tanulnunk használni a kódokat.

Használati utasítás Ophelo-kódhoz

Ami az álláskeresésnél nálunk Ophelonál elfogadott kód-tudnivaló: 
Az érdeklődő email-ekben inkább magázódunk. Örülünk a megszólításnak, elbúcsúzásnak, aláírásnak. Szeretjük a nagybetűket-kisbetűket, vesszőket és hosszú magánhangzókat, a mondatszerkesztést igen értékeljük. 
Az önéletrajznak nagyon fontos eleme a fogalmazás és a lényegkiemelés képessége, ehhez érdemes akár segítséget kérni, vagy ez ügyben nálunk, az Ophelo Facebook oldalon körülnézni:
 Ophelo Magyarország









Donnerstag, 7. April 2016

Állásinterjú? Németül? Jaj!



Klári eredményesen összehozta a német nyelvű önéletrajzát, felhívták, hogy ez alapján érdeklődnek iránta, találkozott a magyar nyelvű kapcsolattartóval (németül is beszélgettek), megfeleltek a benyújtott iratai, a német hivatal elkezdte végre az elismertetési eljárást, és neki való állást is találtak. Ffúúúúúú.
Utazott hát Németországba bemutatkozó beszélgetésre!
Szakmai képzettsége kiváló volt, nyelvtudásával nem volt különösebb gond, nagyon akarta a munkát és nagyon akart Németországban dolgozni...mégsem sikerült. 


Miért?!

Klári a bemutatkozó beszélgetésen szinte nem volt önmaga. Izgult, szétszórt volt, belezavarodott a mondandójába, elfelejtette a legalapvetőbb szavakat is, a végén majdnem sírt. Kilépve az ajtón pedig megdöbbenésére ömlöttek belőle a szavak, remekül tudott németül magyarázkodni mit kellett volna másképp.
Utólag általában mindannyian tudjuk, de ez sajnos nem elég egy sikeres bemutatkozáshoz. A pszichológusok azt mondják, az első 4 percben kialakul az interjúztatóban az összkép a jelentkezőről, és az első 10 percben megszületik a döntés. 
Saját tapasztalataink és szakemberek segítségével megpróbáljuk most ezt a 10 percet eredményessé tenni számotokra.


Nyerjük meg az első 10 percet

Könnyű mondani, de a magabiztosság a nyerő. Jó hír: ennek eléréshez léteznek biztos tippek! 
Lépj be egy mosollyal - azonnal megalapozod a jó légkört :)
A megjelenés: öltözz a cég jellegéhez, stílusához megfelelően, érezd csinosnak, felszabadultnak magadat. Ne kelljen a kinézet, a szűk szoknya, a nem jól megválasztott frizura, nyakkendő, vagy a magaddal cipelt bevásárlószatyor miatt már eleve feszengeni.

Ha ez rendben, akkor egy igen fontos lépés következik: a felkészültség. 
Jól gondold át, milyen kellemetlennek tűnő kérdésekre számíthatsz az önéletrajzod alapján (lyukak az önéletrajzban, amikor épp állást kerestél, vagy háztartásbeli voltál, elbocsátás egy munkahelyről). A legmegnyerőbb az őszinteség. A hurráoptimizmus, a minden jó volt és mindenkit szeretek eleve gyanús. 
A felkészüléshez tartozik a cégről való alapos tájékozódás, melyet igen sajnálatos - és kicsit meglepő - módon sokan elfelejtenek. A neten könnyedén utánanézhetsz mivel foglalkozik a cég, kik a vezetői, mik az aktuális projektjei, tervei, fotógaléria tanúskodhat az általános hangulatról, esetleg fórumokon kérdezhetsz az ott dolgozóktól. 

És akkor mindezt németül

Az biztos, hogy ez tovább bonyolítja a helyzetet. 
A legnehezebb a telefonos állásinterjú, hiszen nem elég, hogy alig érti az ember, még a beszélőt sem látja, az egész szituáció idegen, hideg, eleve feszültséget kelt. Megnyugtatunk mindenkit, éppen ezért az Ophelo nem szokta ezt a módszert használni. :)
Ha mégis belefutsz ebbe a kellemetlen helyzetbe, segíthet, ha ekkor sem felejtesz el köszönni és elbúcsúzni. Nagyon jó, ha van melletted egy jegyzetfüzet, amibe azonnal felírhatod a fontos adatokat (főleg számokat, dátumokat, ezeket hajlamos az ember más nyelven azonnal elfelejteni) illetve a beszélgetőpartnered nevét, titulusát.
Az önéletrajz is legyen kéznél, abból fognak kérdezni, kínos, ha magunk sem emlékszünk mikor és mit is végeztünk.
Ma már szerencsére a legtöbb cég - mi is - skype-on, hangout-on bonyolítja azokat az interjúkat, melyekre nincs mód személyesen sort keríteni. Itt ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a fönt leírt személyes megjelenésnél, annyi kivétellel, hogy itt is jegyzetelhetünk akár és oldottabb a légkör. 


A német nyelvű állásinterjúnál elengedhetetlen a nyelvi felkészülés. Többször hangosan el kell próbálni otthon az egybefüggő bemutatkozást, elolvasni a cég német honlapját, kikeresni a várhatóan használandó szakszavakat. Fogalmazd meg előre németül a lehetséges kérdéseidet a munkakörrel, a céggel kapcsolatban.
Ne törekedj mindenáron a nyelvtanilag tökéletes mondatokra, ez eltereli a figyelmedet a szakmai mondandóról. Mindenki tudja, hogy nem egy anyanyelvi némettel van dolga, koncentrálj a választékos, lehetőleg minél helyesebb, de gördülékeny beszédre.


Van segítség a menthetetlenül izgulósoknak is

Aki az iskolai vizsgáin is rendre rosszul szerepelt, mert bár mindig tanult, ha izgul leblokkol, úgy érezheti, hiába minden szép szó és ötlet, ő akkor is izgulni fog, pláne, ha mindez német nyelven zajlik. 
Hidd el, a fent leírtak biztos, hogy segítenek, sokszor beváltak már.
De a legjobb amit tehetsz, ha kipróbálod az állásinterjú szituációt. Ma már léteznek erre szakosodott cégek Magyarországon is, akik egy előzetes állásinterjú lebonyolításával és annak kiértékelésével nagy segítségedre lehetnek, mondjuk ők: teszt állásinterjú
Elérhetőek online állásinterjúk is, legjobb ha németül keresel rájuk, például itt:  állásinterjúk németül
Segítségedre lehet a telefonos állásinterjúhoz ez az oldal: betűzés, írásjelek ejtése, saját magad jellemzéséhez pedig itt választhatsz számos lehetőség közül: persönliche Eigenschaften

Remélem segítettem, és ha hozzánk jelentkezel sikerülni fog a bemutatkozó beszélgetésed!






Freitag, 25. März 2016

Bevándorlók, telepesek vagy vendégek?


Hoffmann, Müller, Schneider, Schmidt, Baumann, Mayer.....legjobb barátainkat, egykori osztálytársakat, a szomszédot vagy a főnököt hívják így. Német nevük van, de mi sem természetesebb számunkra itt, Magyarországon. Nem foglalkozunk vele, honnan származnak, miért nem Kovácsok, Kisek, Nagyok, Kaszások ők, ahogy az rendes magyarhoz illik. Őket is ugyanúgy "rendes" magyarnak tekintjük és ez jól van így. De azért egyszer gondoljunk bele, miért is van az, hogy ennyi német nevű ismerős vesz minket körül.



Nem is svábok a svábok

De nem ám! Ugyan az első németajkú telepesek Württembergből, vagyis svábföldről érkeztek, de a most itt élők nagy többsége teljesen máshonnan. Ám amint az már lenni szokott, a köznyelv rájuk ragasztotta az elsőként érkezettek megnevezését, így aki németként élt és mozgott, mindenki "sváb" lett és az is maradt. 
Hogy mennyire nem újkeletű a gazdasági népvándorlás, ennek legjobb példái a magyarországi németek, akik több hullámban érkeztek a Dunán Magyarországra. Oka mindannyiszor a munkaerőhiány volt. 
A középkorban leginkább szerzetesek, lovagok érkeztek, hogy a kereszténység pozitív mivoltára vegyenek rá minket, majd kézművesek, kereskedők, hogy mi is becsatlakozzunk az iparosodás áldásos folyamatába. A 18. században a török utáni ürességben volt igazán szükség munkaerőre, így akkor állami noszogatásra, szervezetten jöttek igen sokan Bajorországból, Pfalzból, Hessenből, de Ausztriából is. Ők már egyáltalán nem a valódi értelemben vett svábok voltak, és mivel ennyiféle helyről igyekeztek hozzánk, nyelvjárásuk is meglehetősen keverékre sikeredett.


Kumoring! vagyis Guten Morgen!

Hát igen, sokan mondják, hogy a svábok nem is németül beszélnek, hanem svábul. Hogy miért, álljon itt néhány példa donauschwab dialektusban és németül: te Kukruc - der Mais, keiszten - gestern, te Sunge - der Schinken, koánet - gar nichts, ti Nocht - die Nacht.
De ettől eltérőek - tán még izgalmasabbak - lehetnek Magyarország más tájain a németnek hangzó szavak. (Mondatokat már nem is merek ide leírni.) 
Érdekes módon, a magyarországi németek nem hazánk teljes területén telepedtek meg. Legtöbben és legintenzívebben Baranyában találhatóak, itt nem egy falu teljes mértékben svábokból áll. Jellemző még jelenlétük Tolna és Bács-Kiskun megyében illetve szórványosan Budapest környékén.


Szívesen látott vendégek

Mint látjuk, gazdasági okból történő népvándorlás jelenleg is van. 
A mai magyarországi összlakosság 2,5%-át kitevő, vagyis igen jelentős számú németség hazai megjelenése és ittléte mégis példamutató lehet mindenkinek, azoknak is, akik szerint mindenki aki más, csakis rossz lehet. 
A németajkúak számtalan szokásukkal, a magyartól merőben eltérő nyelvükkel és igen erős hagyományaikkal "Hospes"-nek, vagyis vendégnek számítottak Magyarországon. A magyarok örömmel látták őket, bár sokuk korántsem kívánt asszimilálódni; a mai napig találunk baranyai falvakban Oma-kat, akik nem beszélnek magyarul és ezt büszkén vállalják. Nem egy fiatal sváb ismerősöm házasodik inkább szintén svábokkal, talán tudat alatt. Szorgalmuk, takarékos életmódjuk, becsületességük, erkölcsösségük, óvatosságuk szimpatikussá tette őket és senki nem kívánta, hogy menjenek oda vissza ahonnan jöttek - kivéve természetesen a II. világháború után a politikusokat, akik kollektív bűnbakként kitelepítették a magyarországi németség jelentős részét.
Azt hiszem, az akkori magyarok jó érzékkel ismerték fel, hogy a németek betelepítésével mi is nyerünk, és nemcsak gazdaságilag, hanem lelkiekben, a saját magunk jobbítása, az elfogadás által. Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak - tőlünk függ minek tekintjük a hozzánk érkezőket.

Érdekes oldalak a témában: 
https://www.facebook.com/ungarndeutsch.lernen/
https://www.facebook.com/Pekeskifli-146708872024427/?fref=ts
https://www.facebook.com/LenauHaus/timeline
https://www.facebook.com/deutschebuehneungarn/timeline
https://www.facebook.com/gju.mnfk/

Donnerstag, 10. März 2016

Online személyiség

Lázban tartja a pszichológusokat, szociológusokat a kommentelés hajmeresztő világa. A Facebook és blogolvasók népes tábora lelkesen szól hozzá minden témához, sajnos ahhoz is amihez nem ért, vagy amit nem értett meg, amihez köze sincs. 
A nívó pedig a szakembereket is ámulatba ejti. Ahogy egyikük fogalmazott: "riasztóan alacsony színvonalon kommentelnek az emberek, bejegyzéseikben az értelem teljes hiánya mutatkozik meg".
Vajon mi az oka ennek a furcsa, lehangoló, ijesztő, érthetetlen jelenségnek?

Inkább nem érdekel a véleményük

Mostanában észrevehető, hogy a blogírók és a hivatalos (céges) Facebook oldalt működtetők egy része inkább nem ad lehetőséget a kommentelésre. Hogy miért teszik ezt? Azért, mert észrevették, hogy igen sokan el sem olvassák a posztot, csak a címig jutnak el, majd nekiesnek a klaviatúrának és írnak valami retteneteset. Sokakat nem érdekel a téma, ahhoz egyáltalán nem kapcsolódóan fejtik ki mindenhez illő véleményüket. A harmadik oka pedig a kommentek mellőzésének, hogy az alpári stílus miatt rengeteg energiát vesz el az adminok életéből a folyamatos moderálás.

Provokálnak, inzultálnak

Olyannyira érthetetlen a negatív kommentelés jelensége, hogy kutatás is készült e témával kapcsolatban, mégpedig a hangzatos nevű Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete fogott össze a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal, feltárandó az eszetlen hozzászólások miértjét. A kutatás - mint a kutatások általában - igen érdekes eredményeket is produkált. Így például, bár azt gondolnánk, az odamondogatók azért írnak válogatott káromkodásokat, oda nem illő ostobaságokat, mert névtelenül, arc nélkül bármit megtehetnek. De nem, legtöbbjükre nem jellemző ez a gyáva magatartás. Névvel, Facebook elérhetőséggel vállalják vállalhatatlan véleményüket! Na, ezen még a pszichológusok is megakadtak! Pláne, hogy úgy tűnik, a káromkodók, a minden témához a politikát odacitálók többsége iskolázott ember. Kommentjük azonban legtöbbször köszönő viszonyban sincs a poszt témájával, nem konstruktív, kifejezetten provokatív, célja a többiek durva inzultálása. 

A gyűlölködés a legolcsóbb drog

A szalonképtelen kommentelőknek köszönhetően a pszichológia világába bevonult egy új fogalom: az "online személyiség". Emögött azokat a szolid anyukákat, öltönyös férfiakat, jóravaló fiatalokat találjuk, akik névvel, fotóval, arccal vállalják elfogadhatatlan mondataikat. Elgondolkodtató, vajon ez az oldott, önkontroll nélküli személyiség a valódi énjük?! 
A pszichológusok szerint e jelenség mögött a nagymértékű exhibicionizmus, a "nehogy már ne tehessem meg", az "én is leszek valaki, majd én megmutatom", a "mi utálkozók egyet gondolunk" érzése lelhető fel.
A gyűlölködés pontosan úgy működik mint a drog: jó érzést kelt és szokássá válik!
Akinek szüksége van a gyűlölködésre, mindig talál utálnivalót. 
A szelídebbek az elharapódzó szóhasználat és érzelmek miatt hamar kiszállnak a marakodásból, mert nincs igényük az ellenségeskedésre.

Akiket utálni lehet

Azok most a menekültek. Tökéletes ellenségkép. Máshogy néznek ki, mások a szokásaik, mások az elvárásaik, nem tudni miért vannak itt, mit akarnak.... Velük kapcsolatban az európaiak 90 százalékának nincs korrekt információja, csak részismeretekkel rendelkeznek. És ezek a kis, kiharapott darabkák elengendőek egy utálkozó komment hadjárat elindulásához. 
Mint fent is írtam, teljesen mindegy, mi a téma. Az Ophelo Facebook oldalán az álláshirdetéshez kapcsolódóan jutnak el többek hamar az igen alacsony színvonalú "migráncs"-ozáshoz. Sőt, már magát a poszt közzétevőjét képesek melegebb éghajlatra küldeni, vagy egyszerűen azt a kedves kívánságot tolmácsolni felé, miszerint "dögöljön már meg". 
Visszatérve röviden a pszichológusok kutatására, egy viszonylag megnyugtató dolgot csak találunk e rémisztő jelenségben: a mocskolódó, logikátlan, badar kommentelés nem magyar szokás, minden ország rendelkezik a maga tökéletlenjeivel.
Sajnos itt is: https://www.facebook.com/OpheloMagyarorszag/

Montag, 15. Februar 2016

Bábel tornya

Elképzelek egy, a külföldi munkavállalás iránt érdeklődők körében népszerű szakmát, mondjuk az ápolónőét. Valakinek évek óta dédelgetett álma, hogy Németországban dolgozzon, tapasztalatra tegyen szert, tanuljon valami újat, több pénzt keressen - és természetesen a szakmájában tudjon elhelyezkedni, hisz ehhez ért igazán. 

A nyelvet azonban nem ismeri, de nem baj, annyi hirdetést látni, hogy nyelvtudás nélkül is el lehet helyezkedni. Szerencséje van, talál is munkát, hétfőn kezd. 
Semmit sem ért. Hol kell a szerződést aláírni, mit írtam alá, mit mondtak, hol tudok átöltözni, merre induljak a munkaügyishez papírokat intézni, bankszámlát kell nyitni, hogyan?!?!  Majd jön a szakmai rész. Elmutogatják neki hogyan szokás itt injekciózni, rámutatnak a gyógyszerre, amit be kell adni a betegnek, pantomimszerűen eljátsszák hogyan kell átkötözni, megfordítani, itt hogy megy az infúziózás. Erre a mutogatós játékra persze mindenkinek van ideje, kedve és biztosak benne, hogy a frissen érkezett nyelvtudás nélküli alkalmazott mindent 100%-ban megértett. 

Így képzeli, aki nyelvtudás nélkül kíván munkát vállalni külföldön?


Nincs kivel németül beszélni

A másik jellemző hozzáállás - nevezzük egyszerűen kikerülő magatartásnak - a "majd munka közben megtanulok németül". A nyelvtudás nélkül hirdetett munkákat azonban szintén nyelvtudás nélküliek vállalták el, így az a kisebb probléma adódik, hogy nincs kitől megtanulni németül. Ha pedig a terv az volt, hogy majd munka után eljár egy nyelvtanfolyamra, ott várhatóan inkább a kókadozás, ásítozás lesz jellemző 8-10 órai munka után, mint az érdeklődő figyelem, aktivitás és lelkes szómagolás.




Hogy érezzem így jól magam külföldön?!

Mi következik mindebből: nyelvtudás nélkül nem lehet külföldön munkát vállalni. Kész. Pont. 
Részemről minden alkalommal felmerül, amikor ezzel a kérdéssel találkozom, hogy hogyan is gondolja ezt az adott jelentkező?! Hiszen itt Magyarországon sem tudnánk semmilyen értelmes munkát elvállalni magyar tudás nélkül. Még ha el-eldolgozgatok is valahogy napközben, magamba borulva, egy szót sem váltva a munkatársaimmal, reménykedve, hogy nem épp rólam beszélnek és nem éppen rajtam nevettek az előbb, akkor is, az egyéb teendőket hogyan intézzem?
Segítség nélkül se bankszámlát nyitni, se orvoshoz menni, se vásárolni, se szórakozni, se, se, se....nem tudok. Hogy érezzem akkor jól magam egy idegen közegben?!

Nyelvtanfolyam nélkül tapodtat se

A nyelvtanárok, munkaügyi szakemberek ezért egyöntetűen azt javasolják, külföldi munkavállalás előtt még itthon iratkozzunk be egy intenzív nyelvtanfolyamra. Van olyan nyelviskola, ahol kifejezetten külföldi munkavállalásra készítenek fel, vagyis nem a ragozáson, nyelvtani ijesztegetésen van a hangsúly, hanem a praktikus, mindennapi nyelvtudás megszerzésén. 
Nem rossz módszer az sem - mondják a hozzáértők - ha az adott közegben (esetünkben Németországban) töltünk el néhány hetet a munka megkezdése előtt egy intenzív nyelvtanodában.

Mindez persze pénzbe kerül, mivel az állam nem könnyíti meg a nyelvtanulók helyzetét, sajnos nem is kevésbe. Viszont megtérül a befektetés, mivel a nyelvtudás birtokában a mosogatásnál kvalifikáltabb munkát lehet elvállalni, melynek igen nagy előnye a magasabb fizetés lesz.



Ha nyelvtanulás ügyben (is) segíthetünk, fordulj hozzánk bátran, nézegesd Facebook oldalunkat is, ahol tanulnivalókra lelhetsz:
Ophelo Magyarország Facebook
Ophelo Magyarország Kik vagyunk?