Divat még a helyesírás?

"A helyesen írás ma már nem tartozik az alapműveltséghez".

"Az élet elszalad, nem várja meg az embert, ezért ahol lehet az írásban is rövidítünk".

"A kis helyesírási hibákkal semmi gond, az orbitálisak cikik, mert ezek nem a gyorsaságból adódnak".

Ilyen válaszok születtek arra, a nyelvtudósokat manapság igencsak feszítő kérdésre, miszerint mi a fene zajlik itt ma Magyarországon az interneten helyesírás terén?! Hozzánk, az Ophelo-hoz is érkeznek meglepő email-ek, hozzászólások, önéletrajzok, így ez a téma minket is érzékenyen érint. Utánajártunk hát.

Legtöbbek véleménye szerint azért lett ennyire nagy a helyesen írni nem tudók száma, mert az interneten sokakhoz eljutnak a kommentek, bejegyzések, az emberek gyorsan akarnak közölni valamit, ezért a helyesírásra sokkal kevesebb hangsúly jut, nem is annyira lényeges, a hibák pedig feltűnőbbek.

Az ellentábor szerint azonban a helyesen írással megtiszteled a másikat, így felgyorsult világ ide vagy oda, igenis mindig mindenhol kifogástalanul kell fogalmazni. 

Kódváltás zajlik körülöttünk

Érdekes módon az igazság most is a két szélső vélemény között van. Mivel benne élünk, nem feltűnő számunkra, de alapvető kultúraváltás zajlik a világban - vagyis megint nem magyar jelenségről van szó! - melynek fő tünete a nyelvi-kommunikációs átalakulás. 

A jó hír: nincs baj! Egyszerűen kódkeveredésről van szó, az élőbeszédben fellelhető lazaságok jelennek meg az írott kommunikációban, leginkább az interneten zajló diskurzusra jellemzően. A beszédben, közlendőkben tapasztalható gyorsaság látszik a neten is, a pontatlanság, helytelenség gyakran tudatos, főleg olyan szavaknál, melyeknél alapvetően bizonytalanok vagyunk. Mondok egy példát: hogy is írjuk "milyen?" vagy "mijen?", legyen akkor viccesen "mien?". Nagybetűvel írjuk vagy kisbetűvel? Legyen akkor minden kisbetű. 

Igen jellemző a viccesnek szánt rövidítések halmaza, pl. vagyok-vok, szerintem-sztem, nem tudom-nemtom, az angol szavak használata pl. LOL, OMG, vagy a betűhalmozás, mint nyomatékosítás pl. neeeem, nagyoooooon jóóóóó. 

Mindennek eredménye mi más lenne, mint egy tudományos kutatás, miszerint észrevétlenül kialakult egy harmadik kommunikációs forma az írott és beszélt nyelv mellett, az úgy nevezett írott beszélt nyelv. 

Eljött a jófej magyartanárok ideje

A keveredést meg lehet oldani,  csak meg kell tanítani a felhasználókat a kódok helyes használatára. 

Hogy mit jelent ez? Egész egyszerűen azt, hogy tudnunk kell, mikor, melyik kódot alkalmazzuk. Még jobban közelítve: ha beszélek, lehet laza, lehet kicsikét hibás akár, ha hivatalos levelet írok, még véletlen se csússzanak be hibák, vagy rövidítések, netán egy :) jel. 

A netezésnél jön a nehézség, itt ugyanis vagy eleve adott értelem kérdése, hogy tudjuk mit, hol, vagy a tanárokra hárul a feladat, hogy eligazítsák a nebulókat e világ helyesírási szabályai között. Íme egy feladat osztályfőnöki órára, vagy így év vége felé egy lazább nyelvtan órára: a kódváltás képességének megtanítása.

Nem szeretem különösebben az idézetek citálását, de Balázs Géza nyelvész annyira frappánsan összefoglalta mindennek a lényegét: "A nyelvek, amennyiben használják őket, változnak!"

Vagyis mégsincs nagy baj, egyszerűen észre kell vennünk a változást és meg kell tanulnunk használni a kódokat.

Használati utasítás Ophelo-kódhoz

Ami az álláskeresésnél nálunk Ophelonál elfogadott kód-tudnivaló: 

Az érdeklődő email-ekben inkább magázódunk. Örülünk a megszólításnak, elbúcsúzásnak, aláírásnak. Szeretjük a nagybetűket-kisbetűket, vesszőket és hosszú magánhangzókat, a mondatszerkesztést igen értékeljük. 

Az önéletrajznak nagyon fontos eleme a fogalmazás és a lényegkiemelés képessége, ehhez érdemes akár segítséget kérni, vagy ez ügyben nálunk, az Ophelo Facebook oldalon körülnézni:
 Ophelo Magyarország