Soha többet nem lehet teljesen egyedül, nem mehet ki az utcára, állandó felügyeletet igényel, gyógyszerezni kell, pelenkázni......egy idős családtagunk leépülésére nem lehet lelkileg felkészülni.
Sokszor gyakorlatilag sem, hiszen amíg még erős akarattal rendelkezett, nem akart idősotthonba menni, amikor meg muszáj, akkor már kapkodás, várólista, nincs hely. A legszörnyűbb érzés azzal szembesülni, hogy tulajdonképpen arra várunk, hogy valaki meghaljon, hogy felszabaduljon egy hely.
Bementem egy egyházi otthonba, eleve közölték, hogy az apukámnak férfi lévén igen kicsi az esélye a bekerülésre, hiszen a legtöbb várakozó idős ember nő. Majd körbejárva az intézményt találkoztam azzal a három bácsival, akik a férfi nemet képviselik ott. Mindegyik aranyos, kedves bácsika....akik foglalják a helyet az én apukám elől. Rettenetes ezt gondolni.
Sokszor gyakorlatilag sem, hiszen amíg még erős akarattal rendelkezett, nem akart idősotthonba menni, amikor meg muszáj, akkor már kapkodás, várólista, nincs hely. A legszörnyűbb érzés azzal szembesülni, hogy tulajdonképpen arra várunk, hogy valaki meghaljon, hogy felszabaduljon egy hely.
Bementem egy egyházi otthonba, eleve közölték, hogy az apukámnak férfi lévén igen kicsi az esélye a bekerülésre, hiszen a legtöbb várakozó idős ember nő. Majd körbejárva az intézményt találkoztam azzal a három bácsival, akik a férfi nemet képviselik ott. Mindegyik aranyos, kedves bácsika....akik foglalják a helyet az én apukám elől. Rettenetes ezt gondolni.
Házi ápolás vagy idősotthon?
Az első kérdés. A házi ápolás mellett szól, hogy azonnal elkezdhető. Ha profi szolgáltatókra bízom, minden bizonnyal profi gondozót kapok. De nálunk nem tud 24 órán át vele lenni, lévén nincs rá hely a lakásban, és drága.
Az idősotthonban többféle részleg létezik, nekünk a demens, állandó felügyeletet biztosító osztály kell. Itt 2-3 ágyas szobákra van esély, de figyelnek arra, hogy a megmaradt képességeit használhassa az oda kerülő, kimehessen a parkba, sétálhasson, kézügyeskedjen ha van kedve. Ez se olcsó. És nagyon hosszú a várólista mindenütt. Mint említettem számunka még hosszabb, hiszen férfiről van szó.
Miért van egyáltalán lista?
Mert a fiatalok nem tudnak 24 órás ellátást biztosítani. Nincs hely rá, nincs pénz rá, nincs idő rá, ott a saját családjuk, a gyerekek, a munka, nem szakképzettek, nem tudják az idős embert mosdatni, forgatni, pelenkázni, gyógyszerezni, szórakoztatni, sétáltatni.
Mert a fiatalok nem tudnak 24 órás ellátást biztosítani. Nincs hely rá, nincs pénz rá, nincs idő rá, ott a saját családjuk, a gyerekek, a munka, nem szakképzettek, nem tudják az idős embert mosdatni, forgatni, pelenkázni, gyógyszerezni, szórakoztatni, sétáltatni.
Lelkileg sem könnyű ezt a feladatot vállalni, hiszen most szerepet cseréltünk, én lettem az apukám anyukája. A szeretet, a hála ugyan mindent legyőzhet, de ő már nem ismer meg, a kapcsolat régóta egyirányú. Így nehéz.
Ki segít neked?
Aki az ápolást, vagy az idősotthoni elhelyezés megszervezését majd az ottani látogatást, ügyintézést vállalja sokszor nagyon egyedül marad. A családtagok valahogy elvárják egymástól a szerepeket, neked pedig ez jutott. A kezdeti sajnálat ugyan hoz némi lelkesedést, legjobb esetben sikerül megbeszélni egy feladatmegosztást, ami ha működne hosszú távon de jó lenne. De fél év-egy év múlva sok családtagnál elfogy a lendület.
Jó ezért egy próbaidőt kiszabni - mondjuk 3 hónapot - ezalatt kiderül ki mit bír, ki mit akar vagy nem akar, ki morzsolódik le. Aki kiszáll általában jobban is teszi, sok fölösleges veszekedéstől kíméli meg a többieket. Ő azonban kompenzálhat máshogy: pénzzel, az öröklésnél javakban, de ezt minden esetben írásban kell rögzíteni.
Jó ezért egy próbaidőt kiszabni - mondjuk 3 hónapot - ezalatt kiderül ki mit bír, ki mit akar vagy nem akar, ki morzsolódik le. Aki kiszáll általában jobban is teszi, sok fölösleges veszekedéstől kíméli meg a többieket. Ő azonban kompenzálhat máshogy: pénzzel, az öröklésnél javakban, de ezt minden esetben írásban kell rögzíteni.
Mennyibe kerül?
Általában lehet ezt előre kalkulálni. A házi ápolás attól függ profi cégre bízzuk, vagy ismerős lesz a gondozó. Az idősotthon pedig attól, képes-e önálló életre a rokonunk, apartmanban él majd ott, vagy felügyeletre szorul, demens részlegre kerül. Privát vagy állami/egyházi az intézmény, nagyvárosban van, vagy kicsit, tán sokkal messzebb. Itt konkrét összeget mondanak havonta, illetve van ha van, akkor egy konkrét egyösszegű "beugrót".
A pénz azonban egyszercsak elkezd eltűnni a tárcádból. Fizetnél a kávézóban és jé, hol az ötezres ami tegnap még itt volt? Ha sikerül nagy nehezen utánagondolni, kiderül, hogy kávét vettél a nővéreknek, hiszen szó nélkül és kedvesen gondoskodnak a te apádról, aki nem könnyű eset. Nagyon nehéz a munkájuk, sokszor gyomortpróbáló és tulajdonképpen nekik semmi közük az adott gondozotthoz. Csokit is vettél nekik megint. Ja, kellett még két pizsama, mert állandóan cserélni kell a ruhákat a papán. Egy jobb borotvát is vinni kellett, mert az egyszerhasználatos nyúzza a bőrét, ahhoz hab és pótél is dukál. A bácsi a szomszéd ágyról meg lopós szegény, ő se tudja miért, de elcsórta apukád borotváját, megint vehetsz egyet. Nedves törlőt legyek szíves hozni, arra mindig szükség van és innivaló is jól jönne. Apának mindig viszek csokit, joghurtot, "megédesíteni a hétköznapjait". Amíg az otthonra várunk, az átmeneti elhelyezésnél az összekoszolt ruháit is nekem kell mosnom. A mosószer jobban fogy, mint amikor a gyerekeim kisbabák voltak és minden nap mostam.
Amit jó ha tudsz: az önkormányzattól igényelhető ápolási díj és eseti segély, ezeknek a szociális osztályon kérdezz utána.
Németországban
Magyarországon a Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015-ben 54 209 fő gondozott élt idősek otthonában. 2005-ben 47 237 fő, 1995-ben 32 473 fő. Hogy hányan várnak elhelyezésre nem tudni, de csak Budapesten több mint 3000-en.
Németországban a Destatis szerint (Statistisches Bundesamt) 2015-ben a 65 év fölöttiek száma 17 millió 300 ezer, ebből vagy 14 millióan egyedül élnek (elváltak, özvegyek). 2011-ben ebben a korosztályban mintegy 1 millióval kevesebben voltak.
Elöregedő társadalom a szakszó, nálunk is, Németországban is. Egyre kevesebb a fiatal, de ők is olyan aktívak, hogy az idősek ellátására nem jut energiájuk, idejük.
Ebből adódik, hogy a szociális szférában az egyik legkeresettebb munkaerő az idősgondozó. Keresik a külföldről érkezőket is, magyarokat is, hiszen a magyar egészségügyi képzés messzeföldön híres, a német idősotthonokban pedig ápolói végzettséggel lehet idősgondozóként elhelyezkedni.
Mit várnak el egy idősgondozótól? Feladatai között szerepel a személyes segítségnyújtás (öltöztetés, tisztálkodásban, étkezésben segítség), gyógyszerezés, a személyes ügyek intézése (posta, csekkek), a családtagokkal való kapcsolattartás és a személyiségfejlesztés (mint korábban említettem, a megmaradt képességek használata).
Nézd csak, itt jól bemutatják a feladatokat:
http://www.beroobi.de/berufe/altenpfleger/taetigkeiten.html#/taetigkeiten
http://www.beroobi.de/berufe/altenpfleger/taetigkeiten.html#/taetigkeiten
Így aztán nem csoda, ha elvárt a jó nyelvtudás (általában B2 szint, de legalább B1), a szakképzettség (egészségügyi szakközépiskola, főiskola, OKJ 54), a szakmai tapasztalat. Emellett ebben a szakmában muszáj megbízhatónak, lelkiismeretesnek, önállónak, precíznek lenni. Sokszor elvárás a több műszakban való dolgozás.
Cserébe biztos, hosszútávú munkát kínálnak, 2500-3000€ közötti fizetést, 30 nap körüli szabadságot, pótlékokat és több helyen évi egyszeri plusz juttatást.
Mindez a 24 órás ápolásban dolgozni kívánókra is majdnem igaz. Nem, ott sem lehet nyelvtudás nélkül dolgozni, hiszen szegény néni/bácsi beszélgetni szeretne, ott is orvost kell hívni, ügyeket intézni, a családtagokkal egyeztetni.
Szakképzettség és tapasztalat is kell, nem véletlen nem végzik ezt a tevékenységet a családtagok, hiszen nem tudják szakszerűen ellátni az idős embert. A fizetés kevesebb, szabadság alig és nagyon elvárt a felelősségteljes gondolkodás. A "műszakok" mások, hiszen itt nem lehet egyfolytában több hónapot állandó készültségben lehúzni, néhány hetes vagy néhány hónapos váltásokban dolgoznak a résztvevők.
Ha megkeresel minket, elmondjuk mi mit kínálunk és mit várunk:
veronika.pataki@ophelo.hu
30/662-1941
http://ophelo.de/magyarorszag/
https://www.facebook.com/OpheloMagyarorszag/
Szakképzettség és tapasztalat is kell, nem véletlen nem végzik ezt a tevékenységet a családtagok, hiszen nem tudják szakszerűen ellátni az idős embert. A fizetés kevesebb, szabadság alig és nagyon elvárt a felelősségteljes gondolkodás. A "műszakok" mások, hiszen itt nem lehet egyfolytában több hónapot állandó készültségben lehúzni, néhány hetes vagy néhány hónapos váltásokban dolgoznak a résztvevők.
Ha megkeresel minket, elmondjuk mi mit kínálunk és mit várunk:
veronika.pataki@ophelo.hu
30/662-1941
http://ophelo.de/magyarorszag/
https://www.facebook.com/OpheloMagyarorszag/
