Bevándorlók, telepesek vagy vendégek?

Hoffmann, Müller, Schneider, Schmidt, Baumann, Mayer.....legjobb barátainkat, egykori osztálytársakat, a szomszédot vagy a főnököt hívják így. Német nevük van, de mi sem természetesebb számunkra itt, Magyarországon. Nem foglalkozunk vele, honnan származnak, miért nem Kovácsok, Kisek, Nagyok, Kaszások ők, ahogy az rendes magyarhoz illik. Őket is ugyanúgy "rendes" magyarnak tekintjük és ez jól van így. De azért egyszer gondoljunk bele, miért is van az, hogy ennyi német nevű ismerős vesz minket körül.

Nem is svábok a svábok

De nem ám! Ugyan az első németajkú telepesek Württembergből, vagyis svábföldről érkeztek, de a most itt élők nagy többsége teljesen máshonnan. Ám amint az már lenni szokott, a köznyelv rájuk ragasztotta az elsőként érkezettek megnevezését, így aki németként élt és mozgott, mindenki "sváb" lett és az is maradt. 

Hogy mennyire nem újkeletű a gazdasági népvándorlás, ennek legjobb példái a magyarországi németek, akik több hullámban érkeztek a Dunán Magyarországra. Oka mindannyiszor a munkaerőhiány volt. 

A középkorban leginkább szerzetesek, lovagok érkeztek, hogy a kereszténység pozitív mivoltára vegyenek rá minket, majd kézművesek, kereskedők, hogy mi is becsatlakozzunk az iparosodás áldásos folyamatába. A 18. században a török utáni ürességben volt igazán szükség munkaerőre, így akkor állami noszogatásra, szervezetten jöttek igen sokan Bajorországból, Pfalzból, Hessenből, de Ausztriából is. Ők már egyáltalán nem a valódi értelemben vett svábok voltak, és mivel ennyiféle helyről igyekeztek hozzánk, nyelvjárásuk is meglehetősen keverékre sikeredett.

Kumoring! vagyis Guten Morgen!

Hát igen, sokan mondják, hogy a svábok nem is németül beszélnek, hanem svábul. Hogy miért, álljon itt néhány példa donauschwab dialektusban és németül: te Kukruc - der Mais, keiszten - gestern, te Sunge - der Schinken, koánet - gar nichts, ti Nocht - die Nacht.

De ettől eltérőek - tán még izgalmasabbak - lehetnek Magyarország más tájain a németnek hangzó szavak. (Mondatokat már nem is merek ide leírni.) 

Érdekes módon, a magyarországi németek nem hazánk teljes területén telepedtek meg. Legtöbben és legintenzívebben Baranyában találhatóak, itt nem egy falu teljes mértékben svábokból áll. Jellemző még jelenlétük Tolna és Bács-Kiskun megyében illetve szórványosan Budapest környékén.

Szívesen látott vendégek

Mint látjuk, gazdasági okból történő népvándorlás jelenleg is van. 

A mai magyarországi összlakosság 2,5%-át kitevő, vagyis igen jelentős számú németség hazai megjelenése és ittléte mégis példamutató lehet mindenkinek, azoknak is, akik szerint mindenki aki más, csakis rossz lehet. 

A németajkúak számtalan szokásukkal, a magyartól merőben eltérő nyelvükkel és igen erős hagyományaikkal "Hospes"-nek, vagyis vendégnek számítottak Magyarországon. A magyarok örömmel látták őket, bár sokuk korántsem kívánt asszimilálódni; a mai napig találunk baranyai falvakban Oma-kat, akik nem beszélnek magyarul és ezt büszkén vállalják. Nem egy fiatal sváb ismerősöm házasodik inkább szintén svábokkal, talán tudat alatt. Szorgalmuk, takarékos életmódjuk, becsületességük, erkölcsösségük, óvatosságuk szimpatikussá tette őket és senki nem kívánta, hogy menjenek oda vissza ahonnan jöttek - kivéve természetesen a II. világháború után a politikusokat, akik kollektív bűnbakként kitelepítették a magyarországi németség jelentős részét.

Azt hiszem, az akkori magyarok jó érzékkel ismerték fel, hogy a németek betelepítésével mi is nyerünk, és nemcsak gazdaságilag, hanem lelkiekben, a saját magunk jobbítása, az elfogadás által. Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak - tőlünk függ minek tekintjük a hozzánk érkezőket.

Érdekes oldalak a témában: 

https://www.facebook.com/ungarndeutsch.lernen/

https://www.facebook.com/Pekeskifli-146708872024427/?fref=ts

https://www.facebook.com/LenauHaus/timeline

https://www.facebook.com/deutschebuehneungarn/timeline

https://www.facebook.com/gju.mnfk/

Online személyiség

Lázban tartja a pszichológusokat, szociológusokat a kommentelés hajmeresztő világa. A Facebook és blogolvasók népes tábora lelkesen szól hozzá minden témához, sajnos ahhoz is amihez nem ért, vagy amit nem értett meg, amihez köze sincs. 

A nívó pedig a szakembereket is ámulatba ejti. Ahogy egyikük fogalmazott: "riasztóan alacsony színvonalon kommentelnek az emberek, bejegyzéseikben az értelem teljes hiánya mutatkozik meg".

Vajon mi az oka ennek a furcsa, lehangoló, ijesztő, érthetetlen jelenségnek?

Inkább nem érdekel a véleményük

Mostanában észrevehető, hogy a blogírók és a hivatalos (céges) Facebook oldalt működtetők egy része inkább nem ad lehetőséget a kommentelésre. Hogy miért teszik ezt? Azért, mert észrevették, hogy igen sokan el sem olvassák a posztot, csak a címig jutnak el, majd nekiesnek a klaviatúrának és írnak valami retteneteset. Sokakat nem érdekel a téma, ahhoz egyáltalán nem kapcsolódóan fejtik ki mindenhez illő véleményüket. A harmadik oka pedig a kommentek mellőzésének, hogy az alpári stílus miatt rengeteg energiát vesz el az adminok életéből a folyamatos moderálás.

Provokálnak, inzultálnak

Olyannyira érthetetlen a negatív kommentelés jelensége, hogy kutatás is készült e témával kapcsolatban, mégpedig a hangzatos nevű Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete fogott össze a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal, feltárandó az eszetlen hozzászólások miértjét. A kutatás - mint a kutatások általában - igen érdekes eredményeket is produkált. Így például, bár azt gondolnánk, az odamondogatók azért írnak válogatott káromkodásokat, oda nem illő ostobaságokat, mert névtelenül, arc nélkül bármit megtehetnek. De nem, legtöbbjükre nem jellemző ez a gyáva magatartás. Névvel, Facebook elérhetőséggel vállalják vállalhatatlan véleményüket! Na, ezen még a pszichológusok is megakadtak! Pláne, hogy úgy tűnik, a káromkodók, a minden témához a politikát odacitálók többsége iskolázott ember. Kommentjük azonban legtöbbször köszönő viszonyban sincs a poszt témájával, nem konstruktív, kifejezetten provokatív, célja a többiek durva inzultálása. 

A gyűlölködés a legolcsóbb drog

A szalonképtelen kommentelőknek köszönhetően a pszichológia világába bevonult egy új fogalom: az "online személyiség". Emögött azokat a szolid anyukákat, öltönyös férfiakat, jóravaló fiatalokat találjuk, akik névvel, fotóval, arccal vállalják elfogadhatatlan mondataikat. Elgondolkodtató, vajon ez az oldott, önkontroll nélküli személyiség a valódi énjük?! 

A pszichológusok szerint e jelenség mögött a nagymértékű exhibicionizmus, a "nehogy már ne tehessem meg", az "én is leszek valaki, majd én megmutatom", a "mi utálkozók egyet gondolunk" érzése lelhető fel.

A gyűlölködés pontosan úgy működik mint a drog: jó érzést kelt és szokássá válik!

Akinek szüksége van a gyűlölködésre, mindig talál utálnivalót. 

A szelídebbek az elharapódzó szóhasználat és érzelmek miatt hamar kiszállnak a marakodásból, mert nincs igényük az ellenségeskedésre.

Akiket utálni lehet

Azok most a menekültek. Tökéletes ellenségkép. Máshogy néznek ki, mások a szokásaik, mások az elvárásaik, nem tudni miért vannak itt, mit akarnak.... Velük kapcsolatban az európaiak 90 százalékának nincs korrekt információja, csak részismeretekkel rendelkeznek. És ezek a kis, kiharapott darabkák elengendőek egy utálkozó komment hadjárat elindulásához. 

Mint fent is írtam, teljesen mindegy, mi a téma. Az Ophelo Facebook oldalán az álláshirdetéshez kapcsolódóan jutnak el többek hamar az igen alacsony színvonalú "migráncs"-ozáshoz. Sőt, már magát a poszt közzétevőjét képesek melegebb éghajlatra küldeni, vagy egyszerűen azt a kedves kívánságot tolmácsolni felé, miszerint "dögöljön már meg". 

Visszatérve röviden a pszichológusok kutatására, egy viszonylag megnyugtató dolgot csak találunk e rémisztő jelenségben: a mocskolódó, logikátlan, badar kommentelés nem magyar szokás, minden ország rendelkezik a maga tökéletlenjeivel.

Sajnos itt is: https://www.facebook.com/OpheloMagyarorszag/